.jpg)
Foto: dreamstime.com
Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.Nem bírom már!– sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.
Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?
Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Miért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.
Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.
S magát álmában is vándornak látja,
Útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik; siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.
Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
„Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb lesz, ha belőle lefűrészelek”
— mondja magában.
„De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!” — sóhajt elégedetten.
Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át. hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
„Mit tettem!” — kiált kétségbeesetten,
mert keresztemet nehéznek találtam!”
S ott áll a parton keserű önvádban.
Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjuthasson békén a túlsó partra.
„Rálépek én is” Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hogyha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. „Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!” Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.
„Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!”
Gyülekezeti nap 2021!
Hírek
Bemutatkozás
A magyar protestáns gyülekezet múltja és jelene Észak-Rajna-Vesztfáliában
A kölni központtal jelenleg is élő, fejlődő, erős gyökerekkel rendelkező magyar protestáns gyülekezet kezdeti lépései 1957-re nyúlnak vissza, amikor az 1956-os forradalom bukása után közel 200.000 magyar, többnyire fiatal hagyta el az országot. Ez közel két emberöltőt jelent. Akik elkezdték a gyülekezet alapjainak építését, sajnos már nincsenek közöttünk. Az első, 1959-ben megalakult presbitérium tagjai közül, már csak egy testvérünk él.
Eddig hét lelkipásztor és kilenc kurátor szolgálta gyülekezetünket. A lelkészek 2011. augusztus 31-ig, teljes lelkészi fizetéssel a Düsseldorfban székelő Diakóniai Intézet alkalmazottjaként dolgoztak. Az ehhez szükséges anyagi hátteret a rajnai és a vesztfáliai egyházkerületek közösen biztosították.
2011. szeptember 1-től, a Német Evangélikus Egyház Zsinatának korábbi döntése alapján, mely az idegen nyelvű lelkészi állások felszámolásáról szól, a két tartományi egyház is megszüntette gyülekezetünknél a lelkipásztori állást. Hogy ez nem jelentette gyülekezetünk végét, az annak köszönhető, hogy a presbitérium talált egy lelkésznőt, Gulyás Márta nagytiszteletű asszony személyében, aki a Deutsche Welle-nél betöltött félállása melletti szabadidejében, fizetés nélküli, tiszteletbeli munkában elvállalta gyülekezetünkben a lelkipásztori teendőket. A beszűkült lehetőségek azonban szükségessé tették az istentiszteletek redukálását.
Azóta Kölnben, Aachenben, Bielefelden havonta egy, Düsseldorfban, Bochumban, Koblenzben és Münsterben pedig kéthavonta egy istentiszteletet tartunk.
A jelenleg is szolgáló Gulyás Márta lelkésznő ünnepélyes beiktatása a deutzi templomban, Christina Busch, tartományi egyháztanácsos és Markus Schäfer, tartományi lelkész szolgálatával, 2011. november 27-én történt. Ő a gyülekezetünk nyolcadik lelkipásztora.
A 2012-ben megalakult „Németországi Magyar-nyelvű Protestáns Gyülekezetek Szövetsége Egyesület“, a gyülekezetünk fennmaradásában mérföldkövet jelenett.
Ez az egyesület képviselte az EKD, valamint a magyarországi református és evangélikus egyházak felé, a szövetségbe belépett tizenegy németországban működő magyar protestáns gyülekezetet. Ezzel párhuzamosan 2013-tól az EKD-tól, valamint a magyar református és evangélikus egyházaktól, a szövetségen keresztül anyagi támogatást kaptunk, melyből - az egyháztagok adományaival együttesen - legszükségesebb kiadásainkat fedezni tudtuk.
A támogatásból lehetőségünk nyílt egy, az előző lelkészünk távozásával megszűnt, gyülekezeti központnak alkalmas bérlakás fenntartásának finanszírozására is, melyre az egyéb teendők ellátásához - mint pl. konfirmandusok felkészítése, bibliaórák tartása, lelkigondozói beszélgetések, irodai munka végzése, stb. - elengedhetetlenül szükség van.
Az Észak-Rajna-Vesztfáliai Magyar Protestáns Gyülekezet kölni központtal, 7 prédikáló állomással, úgymint: Köln, Aachen, Bielefeld, Düsseldorf, Bochum, Münster, Koblenz, kb. 210 aktív taggal rendelkezik. Egy-egy istentisztelet 10-30 fős látogatottságú. Istentiszteleteinket a helyi német evangélikus gyülekezetek templomaiban tartjuk, akik már kezdetben befogadtak bennünket, és akikkel a mai napig szeretetteljes, jó viszonyt tartunk fent.
Örvendetes a közelmúltban nagyszámú, Magyarországról dolgozni, vagy tanulni érkező fiatalok bekapcsolódása, akik lelki támaszt, Isten közelségét, az anyanyelvükön imaközösséget keresnek, vagy csupán az idegenben honfitársaikkal kapcsolatot, beilleszkedést az új élethelyzetbe, s nem utolsó sorban segítséget a hétköznapi ügyes-bajos dolgaikban. Mindenkinek örülünk, aki bennünket - felekezeti hovatartozástól függetlenül - felkeres és hozzánk csatlakozik.
Gyülekezetünk jövője ismét bizonytalan lett, mivel a 2013-tól kapott támogatást az EKD Zsinata 2022-től fokozatosan, megvonta. 2025-től már nem kapunk semmilyen külső támogatást, így önfenntartóvá lettünk.
Megmaradásunk miatt, szükségessé vált, hogy azoktól a gyülekezeti tagoktól, akik ezt vállalni tudják, -lehetőleg rendszeres- támogatást kérjünk, személyenként havi 15 €-t. Ez természetesen csak egy irányadó összeg. Mindenki az anyagi helyzetétől függően és ahogy a szíve diktálja adakozhat. Lehet egy összegben, lehet havi megbízásos átutalással is. Minden elküldött adományt hálásan köszönünk.
Bankszámlánk: Ungarischer Evangelischer Verein in NRW
Deutsche Bank PGK AG Köln
Kontonummer: 4920807
IBAN: DE 71370700240492080700
BIC Code: DEUTDEDEKOE
Új anyagi forrásokat keresve 2023-ban beadtunk két pályázatot a Bethlen Gábor alapítványhoz a Gondoskodó Nemzet Program keretén belül: az egyiket a külhoni szervezetek működésének támogatására, a másikat a külhoni szervezetek programjainak és rendezvényeinek támogatására. Az Isten gondviselő szeretetének köszönhetően mindkét pályázatunk sikeres volt. Az egyikkel a gyülekezeti központunk bérleti díjához 11 havi támogatást nyertünk el, míg a másikkal a 2023 évi gyülekezetépítő programunk egy részéhez kaptunk anyagi támogatását.
2024-ben ismét pályáztunk külhoni szervezetek programjainak és rendezvényeinek támogatására, ami szintén pozitív elbírálást kapott, így 2024-ben is megrendezhettük gyülekezetépítö proramunkat. Reménységgel tekintünk 2025-re is…
Köszönet a magyar államnak, mely íly módon is gondot fordít a külhoni magyar szervezetek megmaradására. Hisszük, hogy a Jóisten továbbra sem vonja meg gondoskodó szeretetét és a jövőben is kirendeli mindazt, amire szükségünk van.
Bíztassanak bennünket Péter apostol szavai: "Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." 1Pét 5,7 SDG
